Anya, gyere ide hozzám. Nincs mit ennem, a hűtő üres. Nincs mit felvennem, mindenem koszos” – könyörgött a fiú az anyjának.
Sajnálom, fiam. Nem tudok, túl gyenge vagyok. Csináld meg te magad. Elvégre van mosógéped. A bolt itt van a szomszédban. Huszonöt éves vagy, és az anyádtól kérsz segítséget, nem szégyelled magad? Ha nem tudod egyedül megcsinálni, akkor menj férjhez, vagy ismerkedj meg egy lánnyal.
Vagy költözz el.
– Nos, anya, nem tudok. Túl messze van tőled a munkába járás. És nem tudok gondoskodni rólad. Kérdezd meg a nénikédet, a szomszédodat, ő majd segít – nyafogott a fiú.
Anya letette a telefont. Megvonta a vállát, de nem hívta vissza.
Szörfözött az interneten, de rájött, hogy ha most nem eszik valamit, akkor a mobiltelefonján kezd el rágódni. A piszkos szennyesében kotorászva talált néhány többé-kevésbé tiszta farmert és egy pulóvert. Felvette a cipőjét, és elindult a boltba.
Végigsétált a bolton, majdnem teljesen megtöltötte a kosarát, és a pénztárhoz ment. Hanyagul letette a kártyáját, de válaszul egy csipogás hallatszott. „Nincs elég pénz.” Letette a felét, de ismét a visítás, hogy nincs annyi pénze. Végül csak egy kenyérre és egy spagettire volt elég pénze.
Zavartan hagyta el a boltot. Három napja kapta meg a fizetését, ma pedig semmije sem volt…..
És miközben a fiú számolgatta, hogy mennyit költött, az édesanyja csendben teázott a szomszéddal.
– Csak elkényeztettem. Mindent neki és érte. Miatta nem is mentem férjhez másodszorra, miután a férjem elhagyott.
-De jó ember volt ez a férjed. És jól keresett. Jól tetted, hogy nem mentél hozzá. Már nem kisfiú, hadd szokjon hozzá az önálló élethez.
– A lányod már megállapodott, férjhez ment, és máris örülni fogsz egy unokának. Az én buta fiam pedig nem tud mit kezdeni semmivel. Még egy tojást sem tud megsütni, vagy a mosógépbe tenni a szennyest. Tudod, mennyire fáj érte a szívem?
– Igen, tökéletesen megértelek. Tudod, hogy a gyerekeim eleinte mennyire káromkodtak? A lányomat sem engedtem sokat házimunkát végezni. Gyakran veszekedtünk, még a férjét is el akarta hagyni. De én mondtam neki: példát mutatunk a szemed előtt. Menj el az anyósodhoz, és kérd meg, hogy tanítson meg minden főzési bölcsességre. Ugyanakkor közelebb kerültünk egymáshoz. A lányom hallgatott rám, és íme az eredmény. Az ember boldog, ő és az édesanyja jó kapcsolatban vannak, állandóan recepteket cserélnek.
A fiú pedig megpróbált vacsorát főzni magának. Hála Istennek, kitalálta, hogy meg kell néznie az internetet, különben egyenesen hideg vízbe tette volna a spagettit. Sikerült neki, még egy darab sajtot is talált a hűtőben, és lereszelte. És büszkén gondolta, hogy ő is tud olyan jól főzni, mint az anyja. Aztán elhatározta, hogy kimossa a szennyest.
Sikerült neki. Felakasztotta a szennyest, és elkezdett takarítani. A kanapé alatt sok koszos zoknit és pénzt talált. Néhány napra elegendő élelem volt benne. Fáradtan lehuppant a kanapéra, és hirtelen eszébe jutott. Az anyja nem érzi jól magát. Megnézte a laptopján, mi segít a köhögés ellen, és elrohant a gyógyszertárba. Már csak a jegyre maradt pénz. Visszasétálok – döntött, és elindult a buszmegálló felé.
-Anya, anya, hogy vagy? Hoztam nektek valamit. Akarod, hogy veled maradjak? Nem bánom, hidd el. A legfontosabb, hogy jól vagy – ölelte meg szorosan, mint gyerekkorában.
– És bocsáss meg, önző vagyok. Egész idő alatt csak magamra gondoltam. De megígérem, hogy nem fordul elő többet – könnyek gördültek le a szemén – A legfontosabb csak az, hogy egészséges legyél, és sokáig élj.
Az asszony elsírta magát: én voltam az, aki bocsánatot kért. Én csaltam egy kicsit. Az egészségemmel semmi bajom. Csak azt akartam, hogy végre felnőjjön. Hadd etesselek meg, biztos éhes vagy?
Már ettem, anya. Sajtos spagetti. Magam főztem. Csak kérlek, ne ijessz meg még egyszer így, kérlek.
Megígérem. De te is figyelj rám. Házasodj meg végre, és adj nekem unokákat.
Ez problémás, de megpróbálom.
Gyerekek! Kicsik, nagyok. Segítsetek anyátoknak, ne hagyjátok el őket. Higgyétek el, ha elveszítitek őket, az nagyon fájdalmas és nehéz lesz. Szeressétek őket, amíg élnek, ne akkor, amikor a nevüket már hideg kőbe vésték.
