A szüleim akkor kezdtek randizni, amikor anyukám 15 éves volt, apukám pedig épp akkor töltötte be a 18-at. Szerelmesek voltak egymásba, és szerelmük vezetett anyám terhességéhez.
Anyám akkor tudta meg, amikor már a terhesség negyedik hónapjában volt. Valószínűleg akkoriban még nem volt szokás a ciklus rendszerességét nyomon követni. Anyám tehát kilencedikes volt, amikor megtudta, hogy terhes. És egy orvosi rendelésen tudta meg. Természetesen nem számított rá, és nem volt rá felkészülve. Ez 1995-ben történt, és ahogy azt el tudod képzelni, abban az időben a társadalom meglehetősen elítélően viszonyult a korai terhességhez.
Anyám azonban talált annyi erőt, hogy elmondja apámnak. Nem tudom, hogy apám hogyan reagált, de az eredmény ugyanaz lett – megszülettem. Bár apám akkoriban 18 éves volt, nem félt, és nem menekült a felelősség elől. Anyám szüleivel kezdtek el élni. Apám munkát talált.
Csak azt sajnálom, hogy nem tudtak egyetemre járni. Amikor elkezdtem az óvodát, anyám betöltötte a 18. életévét, és apámmal összeházasodtak. Teltek az évek. Elkezdtem iskolába járni. Bár a szüleim nagyon fiatalok voltak, minden nehézség ellenére boldog gyermekkorban részesítettek. Soha nem láttam őket veszekedni. minden nagyszülőmmel beszélgettem, és gyakran náluk éjszakáztam. Amikor 15 éves lettem, anyámmal elkezdtük megosztani egymással minden női titkunkat. Olyanok voltunk, mint a barátok. Tudott az első szerelmemről, a csalódásaimról, és értékes tanácsokat adott. Az iskola után orvosi egyetemre mentem, és ma is ott tanulok.
Még nem vagyok házas, és nincs gyermekem. A szüleim még mindig együtt vannak és nagyon szeretik egymást. Nagyon szeretem a szüleimet, büszke vagyok rájuk, és hálás vagyok nekik az életért, amit kaptam tőlük, a boldog gyermekkoromért és a szép emlékekért.Örülök, hogy a kis korkülönbség miatt anyukámmal és apukámmal olyanok voltunk, mintha barátok lennénk. Sokan elítélték a szüleimet. És időről időre felteszem magamnak a kérdést: számít a kor? Végül is a kor csak egy szám. Sokkal fontosabb, hogy mi van a fejedben. Sok idősebb ember gyakran gyerekesen viselkedik, menekül a felelősség elől, és nem becsülik meg egymást.
Sokáig csak a saját örömüknek élnek, bulikba járnak, barátokkal töltik az időt. De hogy ez személyesen boldoggá tesz-e, ez a kérdés. Tavaly volt a szüleim évfordulója. Megünnepelték a porcelánházasságukat – 20 éve. És azt akarom mondani, hogy ők a példaképeim. Ők az én példaképeim. Nagyon szeretem őket!
