Családként tértünk vissza a nyaralásból. Nagyszerű nyaralást töltöttünk Egyiptomban. Most a négyemeletes, panelházunkban készültünk a munkanapokra.
A ház régi, a lakók, már a harmadik generációban, együtt nőttek fel és tisztelettel bánnak egymással. Amikor a bejárathoz értem, láttam, hogy egy külföldi autó parkol a játszótéren. A gyerekek óvatosan körbejárták, nehogy véletlenül hozzáérjenek az autóhoz. Megértették, hogy ez nem egy olcsó autó.
Belerúgtam a kormányba, és ezzel bekapcsoltam a riasztót. Egy perccel később egy dühös lány ugrott ki a bejáratból: „Te gazember, mit keresel itt?” – kiabált, amikor meglátott az autója mellett.
– Asszonyom, uralkodjon a beszédén. A parkoló egy kicsit messzebb van. Tegye oda a kocsiját. Nekem nincsenek saját gyerekeim, és nem érdekelnek mások gyerekei!” – ”Akár vannak, akár nincsenek, ez az ön problémája. És a törvényt be kell tartani” – mondom nyugodtan –
”Látom, nem tudja, ki a férjem! Ő majd kifordít téged!” – Rajta, rángasd csak a férjedet! Majd én beszélek vele, mint egy férfival. Látom, nem érted az emberi nyelvet, és nem tudok egy nővel mocskolódni. Egy órát vártam a férjére. Egy fekete dzsip érkezett. Egy pocakos, kopasz öregember szállt ki. Csak a pénztárcájáért lehet szeretni.
Káromkodni kezdett, és megpróbált a mellkasomnál fogva megragadni. Mikor már a lélegzetem alá kapott, abbahagyta a káromkodást, mert elkezdett levegő után kapkodni a szájával, mint egy partra vetett hal. A felesége sikoltozott, mint egy tűzoltósziréna, és azt mondta, hogy be fog perelni. Aztán karon ragadta az apját, és hazavitte.
Vártam egy darabig, aztán újra meglöktem a hölgy kocsikerekét. Káromkodva kiugrott, káromkodva hajtott a kocsijával a parkolóba, majd odahajtott az apja kocsijával. Természetesen nem ment a rendőrségre. Ahogy a többiek sem. Elvégre a feleségem az egész eposzt lefilmezte a telefonjával…
