Yuliának ki kellett mennie a hóviharba, pedig igazán nem akart. Hazafelé menet észrevette a nagymamáját a buszmegállóban. Furcsa volt, mert az idős hölgy egyedül ült és lefelé nézett. „Nagymama, vársz valakire?” – kérdezte Yulia.
»Nem, nincs kire várnom, egyedül vagyok.« ”Meg fogsz fagyni, hadd vigyelek el valami meleg helyre. Yulia hívott egy taxit, és a nagymamájával együtt hazamentek. Yulia megmutatta a nagymamájának a fürdőszobát, és kiment a konyhába, hogy gyorsan készítsen egy vacsorát. Amikor a nagymamája evett, leültek együtt a nappaliban, és Yulia meg akarta kérdezni, mi történt a nagymamájával, de nem mert belekezdeni. Aztán a nagymamája elkezdte mesélni neki:
„Megvan az egyetlen fiam, Kosztya, 38 évesen későn szültem meg. A férjem pedig egy évvel később meghalt, megállt a szíve. Egyedül kellett felnevelnem a fiamat, nagyon nehéz volt.Kosztik pedig olyan csintalanul nőtt fel. Végül én neveltem fel a fiút, egyetemre ment, majd dolgozni. Eljött az ideje, hogy megnősüljön, és volt egy menyasszonya, Maya. Csak Maya nem kedvelt engem, nem értem, miért.
Ezen a ponton Yulia szeme megtelt könnyel. A nagymamája így folytatta: – Mindig arra célzott, hogy felesleges vagyok egy háromszobás lakásban. Aztán teherbe esett, és nem is habozott a szemembe mondani, hogy felesleges vagyok.
Aztán Maya megtudta, hogy családi gyűrűink vannak, és hisztizni kezdett, hogy miért nincs az ujján. És minden nap voltak ilyen hisztik. Ma pedig azt mondták, hogy elmegyünk a boltba babaholmikat venni. Csakhogy ott hagytak egy ismeretlen környéken egy buszmegállóban, és elhajtottak. A történet után a nagymamám sírni kezdett.
Yulia is sírni akart… hogy hagyhatta a saját anyját kint a hidegben. Attól a naptól kezdve a nagymama Juliával maradt.
Munka után finom fánkkal vagy pitével várta Juliát. Esténként együtt nézték a tévéműsorokat. Yulia nagyon ragaszkodott ehhez az édes nagymamához. Egy nap, amikor Yulia hazaért, csak azt látta, hogy a tévé nagyon hangosan szól. Furcsa volt, mert a nagymamája lehalkította, mielőtt a lány hazajött.
Yulia belépett az előszobába, a konyhába, a szobába – a nagymamája nem volt ott. Csak a fürdőszoba ajtaja volt nyitva, és a nagymamája a földön feküdt. Yulia azonnal hívta a mentőket és a rendőrséget. A nagymama még aznap elhunyt. Eltelt egy hónap, és ekkor egy drága öltönyös férfi jött be Yulia munkahelyére:
„Ki vagy te, te gazember? Milyen jogon veszed el, ami az enyém? Igazságot fogok szolgáltatni, a bíróságon kirázlak belőle. Kiderült, hogy a nagymama átírta a lakását és a családi gyűrűket Juliára, a fia, Kosztik és az édesanyja, Maya pedig semmivel sem maradtak.
Kosztik pedig olyan csintalanul nőtt fel. Végül én neveltem fel a fiút, egyetemre ment, majd dolgozni. Eljött az ideje, hogy megnősüljön, és volt egy menyasszonya, Maya. Csak Maya nem kedvelt engem, nem értem, miért. Ezen a ponton Yulia szeme megtelt könnyel.
A nagymamája így folytatta: – Mindig arra célzott, hogy felesleges vagyok egy háromszobás lakásban. Aztán teherbe esett, és nem is habozott a szemembe mondani, hogy felesleges vagyok. Aztán Maya megtudta, hogy családi gyűrűink vannak, és hisztizni kezdett, hogy miért nincs az ujján.
És minden nap voltak ilyen hisztik. Ma pedig azt mondták, hogy elmegyünk a boltba babaholmikat venni. Csakhogy ott hagytak egy ismeretlen környéken egy buszmegállóban, és elhajtottak. A történet után a nagymamám sírni kezdett. Yulia is sírni akart… hogy hagyhatta a saját anyját kint a hidegben. Attól a naptól kezdve a nagymama Juliával maradt.
Munka után finom fánkkal vagy pitével várta Juliát. Esténként együtt nézték a tévéműsorokat. Yulia nagyon ragaszkodott ehhez az édes nagymamához. Egy nap, amikor Yulia hazaért, csak azt látta, hogy a tévé nagyon hangosan szól. Furcsa volt, mert a nagymamája lehalkította, mielőtt a lány hazajött. Yulia belépett az előszobába, a konyhába, a szobába – a nagymamája nem volt ott. Csak a fürdőszoba ajtaja volt nyitva, és a nagymamája a földön feküdt. Yulia azonnal hívta a mentőket és a rendőrséget. A nagymama még aznap elhunyt.
Eltelt egy hónap, és ekkor egy drága öltönyös férfi jött be Yulia munkahelyére: „Ki vagy te, te gazember? Milyen jogon veszed el, ami az enyém? Igazságot fogok szolgáltatni, a bíróságon kirázlak belőle. Kiderült, hogy a nagymama átírta a lakását és a családi gyűrűket Juliára, a fia, Kosztik és az édesanyja, Maya pedig semmivel sem maradtak.
