Inna életének potenciálisan legjobb napja rémálommá változott, és ez nem olyan kiszámítható, mint gondolnád. Inna barátja, Lenya az összes rokona előtt kérte meg a kezét, és amikor a rokonok elmentek, a férfi azt mondta a menyasszonyának: „Ez a gyűrű a tiéd, ezért a felét én magam fizettem, a másik felét pedig neked kell kifizetned.” – Várj, mi? Ez egy eljegyzési gyűrű. Miről beszélsz?” Inna nem hitt a fülének.
Azt hitte, Lenya viccel, de a férfi arca nagyon komoly volt. „Hát, te fogod viselni a gyűrűt, nem én! Miért nekem kéne fizetnem érte?” felháborodott: ”Ez a te gyűrűd, és neked kéne vigyáznod rá.- „Oké, Len, átgondolom az ajánlatodat!” – válaszolt durván Inna. „Melyiket?” „Mindkettőt!” „Akkor siess, nincs sok időd, pontosabban 24 óra. A gyűrűt egy barátomtól vettem, ő mondta, hogy egy napon belül visszavihetem.„
– Á, akkor mindent elintéztél?” – Inna fenyegetően nézett a vőlegényére, – „Amikor a családod előtt kell fellépni, az első sorban állsz, de amikor a kedvesed gyűrűjét kell kifizetned, akkor elfutsz? – Azért teszem ezt érted, butuska, hogy mindenki irigyelje, milyen arany férjed van, de te ezt nem érted.” – És a családod is meg fogja érteni, hogy a gyűrű egy jel – szakította félbe Inna.
– Majd veszek egy másikat, olcsóbbat – felelte Lenya büszkén. – De a cserét észre fogják venni – erősködött Inna – Ismerek olyanokat, akik pontos másolatokat készítenek a drága ékszerekről, mindent kézben tartanak. Ezzel Inna bedobott néhány dolgot a hátizsákjába, és elindult anyukája házához.
Mindent elmondott az anyjának, aki ragaszkodni kezdett hozzá, hogy a lánya hagyja ott ezt az olcsójánost, és soha többé ne említse. De az emberek nem robotok… Inna szereti ezt az olcsójánost, de azt is tudja, hogy már a nagyon romantikus szakaszban is így viselkedett, így a jövőben ne várjon tőle semmi megfelelőt…
