Pedig egykor úgy tűnt, hogy valaki másnak szánta őt a sors. Az 1927-ben született Lorán Lenke fiatalon, húszévesen férjhez ment egy olimpikon vízilabdázóhoz, Lemhényi Dezsőhöz. Csakhogy férje minden idejét az uszodában töltötte, és feleségére nem maradt ideje. Így fordulhatott elő, hogy az asszonyka szíve másért kezdett dobogni…
Lenke alig 21 évesen A szabin nők elrablása című darabban szerepelt.
Az első szünetben az öltöztetőnője egy doboz drága bonbont adott át neki azzal, hogy egy hódolója küldi. „Gratulálok!” – állt a mellékelt cédulán. Ezután hetekig nem történt semmi, Lenke nem találkozott a titokzatos ismeretlennel. Ám ez csak taktikai szünet volt, eljött a pillanat, amikor a titokzatos ismeretlen felfedte kilétét. „Elkezdte keresni a társaságomat – mesélte a művésznő. – Igyekezett mindig a közelembe lenni.
Ha csak tehette, velem beszélgetett.” Az udvarló szintén színész volt: Kozák László, aki első pillantásra beleszeretett bájos kolléganőjébe. „Laci igazi, gáláns lovag módjára viselkedett. Valósággal elhalmozott ajándékokkal. Előfordult például, hogy harminc szál virág közé rejtve egy gyönyörű pár szarvasbőr kesztyűt találtam. Egyszóval nagy szerelem lett a miénk, és férjnél voltam, de nem sokáig haboztam az igennel, amikor megkérte a kezem.
Bevallom, engem elszerettek a vízilabdázó férjemtől, de én hagytam magam, hiszen tudtam, hogy nem tudok Laci nélkül élni.” A színésznő válása gyorsan zajlott. A férj nem állt a felesége boldogsága útjába, ő is belátta: mindkettőjüknek így jobb. „Egyikünket sem rázott meg a válás – mondta Lenke. – Így a barátság is megmaradt közöttünk.” Lorán Lenkének és az 1997-ben elhunyt Kozák Lászlónak egy fia született.
Mi volt a titkuk?
„Nem igaz, hogy nem fér meg két dudás egy csárdában – vélekedett a színésznő. – Minket épp az tartott össze, hogy mindketten színészek voltunk, közös volt az összes témánk, az érdeklődésünk, azonos volt a társaságunk.”