TE SZÍVESEN LAKNÁL ILYEN KIS PARASZTHÁZBAN?

Erre a kérdésre, ha hirtelenjében érkezik – szinte mindenki azt mondja, hogy igen…. De ha másnap jönne a „jótündér”: na akkor költözhetsz…. – akkor esne pánikba….

Mert hogy mit csinálna ott:

Se villany, se gáz, víz is csak az udvaron.

Nem megnyitom a csapot, aztán addig folyik, míg akarom….

Egy biztos, nagyon nyugodt az élet – messze a város zajától, semmi stressz.

Se tévé, se mobil – mert hát tölteni kell – se semmi.

Belegondoltál? Te, aki most is netezel – villany nélkül élni?

Te, aki nem az ablakhoz mész, hogy megnézd milyen idő lesz, hanem rákattintasz a met-re, vagy az idokepre…

Reggel csak bekapcsolod a kávéfőzőt, vagy már akár  be is volt időzítve, aztán csak a kész kávét kell meginnod, a boltból szuper friss kiflit hozol, a tejet nem kannából mérik, és főleg nem az istállóba kell érte menni megfejni tehénkédet…

Másnaptól reggel – mikor felébredsz a kakas kukorékolásra először hirtelen egy kis hideg vízben megmosdanál, majd  begyújtanád a kályhát, aztán kimennél vízért a kútra, s felraknád melegedni a spórra.  Közben azon járna a fejed, hogy este morzsolni kell kukoricát, mert nagyon fogytán van, kell a csipogóknak, meg a malacoknak…

Aztán kiszaladnál kiengedni a baromfit, és a jószágokat is megetetni,

Majd bemennél, és főznél egy kávét a sparhelton. Míg fő, addig bőven lenne időd előkészíteni a reggelit is.

Evés után mosogatnál egy jót, majd hoznál megint vizet a kútról, mert kell majd ebédnél is.

Aztán felraknád főni az ételt, persze nem csak úgy simán – megnézed mi van a hűtőben… Ugyan már! Kimennél mondjuk egy tyúkot fogni, azt megkopasztod, felbontod, átmosod, felrakod főni.

Aztán irány a kert, felszedni a zöldséget, annak a  mosása, tisztítása, darabolása, utána ismét vízhúzás. Mehet bele a zöldség a levesbe.

Aztán jöhet a tésztagyúrás, mert minimum csipetke kell az ebédhez.

Míg tötyög az étel, jöhet a takarítás. Seprés, aztán a padló fellocsolása, hogy ne töredezzen.

Délben ebéd, majd mosogatás, ismét vízhúzás, ismét felrakása a spórra.

Délután egy kis szunyóka, aztán meg lehet egy cseppet kapálni, mert a kert magát nem dolgozza meg. Majd jönnek az állatok újra, egy kis beszélgetés a szomszéddal, majd leülsz, és mondjuk pihenésként a maradék, száraz kukoricából morzsolsz pár  kosárnyit, és ha netán darálva akarod adni az állatnak, akkor kézi darálón még át is engeded. A csutkája meg másnap pont jó lesz főzni.

Aztán nap végén kimész a kúthoz, mellette ott a lemezkád – és lemosdol… Közben pedig hallgatod a kellemes béka brekegést a közeli folyónál… S lazulás közben már azt tervezed, hogy másnap mi lesz a plusz teendő. Ma kapáltál… Holnap nagy eséllyel kaszálni kellene egy sort, aztán majd forgatni, gyomlálni, leszedni a gyümölcsöt, lekvárt főzni, meg meszelni kéne az ólakat, később a házra is sort kell keríteni ismét…. Mert másképp érződik az a dohos szag…

Szóval lehet, hogy nyugis az élet, de csak a megélhetés körül forog –  és egész napos a munka, sőt egész hetes, meg éves. Nincs belőle szabadság, és igazi kikapcsolódás… Dolgozol, dolgozol, dolgozol…. – de az is igaz, nyugiban.

És ez csak egy átlagos nap volt, semmi extra… Forrás

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *