Orosz Barbara: „Tizenhét hónapja egy nászút az életünk, aminek remélem, sosem lesz vége”

A műsorvezető végre megtalálta a boldogságot francia férje oldalán.

Sokáig maga sem hitte, hogy valaha férjhez megy. Szinte már hozzá is szokott a menekülő menyasszony szerepéhez. Majd másfél évvel ezelőtt megismerte a párját, az igaz szerelmét, akivel néhány hete hivatalosan is összekötötték az életüket. Azonban a friss házasok nem érik be egy esküvővel, még hátravan kettő!

„Ez az egész a családjainkról szól”

A férje francia, a szerelem városában, Párizsban él, ott is ismerkedtek meg. Így adta magát, hogy az első esküvőt ott tartsák. „Amikor először szóba jött az esküvő, azt terveztük, hogy elszökünk kettesben, és egy szigeten kelünk egybe. Aztán volt egy álmom, amelyben édesapám kísért az oltárhoz, ami mélyen érintett. Mint ahogy az is, amikor elmondtuk a családjainknak, hogy egy egyszerű szertartást tervezünk, és láttuk, hogy picit csalódottak lettek.

Tudni kell rólunk, hogy mindketten családcentrikusak vagyunk, és bár csak egymásnak szeretnénk megfelelni, azt fontosnak tartjuk, hogy a szeretteink számára is emlékezetes legyen a mi nagy napunk. Ezért párom ekkor azt mondta nekem, ’Bébi, mi lenne, ha mégis megadnánk a módját?’ És én igazat adtam neki. Így háromszor mondjuk ki egymásnak a boldogító igent – kacag fel jóízűen a Mokka műsorvezetője. – Az első szertartást március harmadikán tartottuk szűk körben.

Ez volt a hivatalos, bár csodálatos és meghitt lett. Párizs legpazarabb polgármesteri hivatalában történt, maga a polgármester asszony adott össze minket, aki imádta a történetünket. Miután gratulált, megjegyezte, mennyire tetszik neki, hogy nem kiskosztümben érkeztem, ahogy a legtöbben, hanem meseszép, csipkés esküvői ruhában. Ha tudta volna, hogy ez még csak a kezdet!”

Meglepően nyugodt

Úgy vélték, a szeretteiknek, barátaiknak túl nagy áldozatot kellett volna hozniuk, hogy csakis az ő kedvükért egy külföldi esküvő helyszínére utazzanak. „Nem kérhettük azt, hogy a násznép egyik fele jöjjön ide, vagy menjen Franciaországba. Ez kényelmetlen, macerás, és senkit sem szerettünk volna feleséges költségekbe verni – magyarázza.

– A következő szertartás Aix-en-Provence mellett lesz, az azt követő pedig itthon. Az utóbbi a párom számára teljes meglepetés, ugyanis én szervezem. Kizárólag a helyszínt választottuk ki együtt. De van segítségem, méghozzá a barátnőm, aki egyben a tanúm is. Egyébként meglepően nyugodt menyasszony vagyok. Engem döbbent meg a leginkább, hogy én, aki mindig a tökéletesre törekszem, az esküvőmön miatt nem aggódom. A férjem persze végtelenül örül, hogy még az esküvőszervezés sem tudta kihozni belőlem a sárkányt – teszi hozzá nevetve. – És hát belőle sem, ugyanis a francia szertartást ő vezényli le, ami meg az én számomra lesz meglepetés.

De egy biztos, nem lesz sátoros lakodalom, sem menyasszonytánc, sem hosszú fogadalomtétel egyik esküvőn sem. Azok nem mi lennék. Semmit nem csinálunk csak azért, mert máshol szokás. A saját esküvőnk olyan legyen, mint mi magunk. A két szertartást két elegáns, letisztult parti követi majd a szabad ég alatt. És annyit elárulok, hogy a ruháim – amiket Benes­ Anita álmodott meg, épp úgy, mint az elsőt – tökéletes ékei lesznek az alkalmaknak.”

„Az igazihoz mentem hozzá”

Barbi többször volt már menyasszony, ennek ellenére sosem képzelte el magát a hófehér ruhában. „Valószínűleg egyszer sem gondoltam igazán komolyan, ezért is riadtam meg attól, hogy ’örökkön-örökké’… De Benes Anita egy csoda, annyira érez, ismer engem, hogy kis túlzással pillanatok alatt meglett a három ruha! A sikkesen elegáns, testet követő csipkés már megvolt, lesz még egy extravagánsabb, merészebb darab, illetve egy királynős.

Sokszínű a stílusom, és ezt szerettem volna a ruhákkal is hangsúlyozni. És alig várom, hogy a férjem megpillantson bennük. Különben még mindig hihetetlenül hangzik, ha kimondom, a férjem. Emiatt Istenes Laci kollégám szokott is csipkelődni velem, nap mint nap kérdezgeti, hogy ’Na milyen a házas élet?’ És neki is csak azt tudom mondani, hogy mámorítóan izgalmas, bizsergető és eseménydús. Ebből is tudom, hogy az igazihoz mentem hozzá. Igazából tizenhét hónapja egy nászút az életünk, aminek remélem, sosem lesz vége.”

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *