Hadas Kriszta huszonkét éves volt, amikor megszületett a lánya, viszonylag hamar visszament dolgozni, amiért előfordult, hogy megkapta a magát. „Azt senki nem tudta, hogy az én munkaidőm többnyire este kilenckor folytatódott, miután lefektettem a gyerekemet, és általában hajnali 4-5-ig tartott. Gyakran előfordult, hogy arra riadtam fel, alszom a számítógép klaviatúráján. Azt gondolom, azért, mert a munkám a szenvedélyem, a mániám, az nem azt jelenti, hogy rossz anya vagyok.
A kettő szerintem remekül megfér egymás mellett. Milyen érdekes, a 28 éves lányom, ő az egyéves Rozi unokám édesanyja, ugyancsak visszament már dolgozni. Én pedig éppen úgy segítem őt, ahogy annak idején az édesanyám segített nekem. Szerintem a munka szeretete, a motiváció egyfajta példamutatás is a gyerekeinknek. Talán nem csináltam rosszul az anyaságot, sőt ki merem mondani, jó anya voltam és vagyok” – mondta nemrég a Bestnek a televíziós újságíró.
Kriszta a nagymamaságról is mesélt. „Igyekszem nem rátelepedni a lányomra és az unokámra, amihez nagy önerőre van szükségem. Tudomásul kell vennem, nagymamaként nem az a dolgom, hogy a gyereknevelésben Sári helyett hozzak döntéseket, hogy őt megítéljem. Inkább erősíteni akarom abban, hogy amit csinál, azt jól csinálja. Csak akkor pattanok fel a kispadról, ha szól, hogy segítsek, és szerencsére ez gyakran fordul elő.”