Végigjárva a szamárlétrát, jelenleg az RTL senior kreatív producere. Verebély Marcell olyan műsorokért felel, mint a The Voice vagy a Sztárbox, de az X-Faktorban is a kezdetek óta dolgozik. Ám a neve nem csak a stáblistákról ismerős: Verebély Iván színész, a három éve elhunyt nagy nevettető fia.
„Minden adást látott”
Édesapja soha nem mulasztott el egyetlen adást sem, fontos volt neki, hogy lássa, min dolgozik éppen a fia. Ha pedig előadása volt, akkor felvételről követte az eseményeket, de az utolsó kockát is megvárta… Büszkeséggel töltötte el, hogy láthatja a stáblistán egyetlen fia nevét. Marcell olyan karriert tudhat magáénak, amelyről mindig is álmodott, ám szerinte ezt édesapjának is köszönheti, hiszen egyik legfőbb „jó tulajdonságát” tőle örökölte. „Apa nagyon büszke volt rám, és örülök, hogy még láthatta, megtaláltam a hivatásom. Hatalmas teherbírása volt, amióta az eszemet tudom, azt láttam tőle, hogy sok munkával is lehet boldogan élni. Reggel korán már szinkronizált, tíz és két óra között próbált, majd ismét szinkronizált, este pedig előadásra vagy épp tévéfelvételre sietett. De egyszer sem láttam türelmetlennek. Olyan nyugalmat teremtett maga körül, amiért a színházban is minden kollégája szerette és kereste a társaságát. Hasonló tempót diktálok én is – ki sem merem számolni, hány munkaórát töltök egy héten bent. De ez csak úgy lehetséges, hogy a munkatársaimmal jó kapcsolatot ápolok. Ennek a képességét is apukámtól örököltem” – mondja Verebély Marcell.
„Félt, a terhünkre van”
Mint meséli, édesapjával a legjobb barátok voltak. „A közös beszélgetésekhez élete végéig ragaszkodtunk. Bár sokszor kora reggeltől késő estig dolgoztam, ahogy ő is, mégis mindig minden dolgomról tudott. Amint ugyanis kiléptem a munkahelyemről, ő volt az első, akit felhívtam, és sokszor egészen addig viccelődtünk, meséltük a napunkat egymásnak, amíg haza nem értem. Nem éltük meg hátrányként a köztünk lévő 52 év korkülönbséget, rettentően fiatalos volt mindig is. Bár azt mondogatta, nem akar a terhünkre lenni, soha, egyetlen percig sem volt az. Amikor már nagyon beteg volt, és mi, a legszorosabb családtagok felváltva ápoltuk őt, akkor sem. Az Álarcos énekes egyik forgatása alatt ért a nővérem hívása, hogy apu elment. Annak örülök, hogy apa három évvel ezelőtti haláláig a közelében lehettem. Ő a harmadikon lakott, én a másodikon vettem ki egy albérletet” – meséli.
„Nem cserélnék mással”
Soha nem látta a hátrányát, hogy a szülei színházi emberek. „Nem volt épp átlagos gyerekkorom, de egy pillanatát sem cserélném el mással. Hiszen én nem tanítás után voltam otthon egyedül, hanem esténként, de akkor meg a nagymamánk vigyázott ránk. Nem csak apukám, anyukám is színházközeli ember, színházi ügyelőként dolgozik mai napig. Ezért mindkét oldalról sok időt töltöttünk a színházban. Éppúgy, mint Szinetár Dóra vagy Miller Dávid is. Azért épp őket említem, mert velük távoli rokoni szálak is összekötnek. Szinetár Miklóssal a nagyszülei és édesapám nagyszülei révén, az Ullmann családdal szintén, ott Mónika nagynénje a keresztanyám. Sokat vakációztunk együtt. Dáviddal sok közös élményem van, ami a közös munkák során is sokat segített.”